9.

1945. január 13. szombat.

Hideg, zimankós, téli idő.

A hó ritkán pihézik. Budapest ostroma tetőpontján áll.

    A várost a felszabadító csapatok már erősen körülzárták. Házról-házra folyik a    küzdelem. A   nyolcadik kerületben a Tisza Kálmán-tér körül tart. A József-körut környékén egyik belövés a másikat éri. A légitámadások szinte egész napon át tartanak. Orkánszerü az állandó harci zaj.

Ülünk lent az óvóhelyen az ágyakon. Latolgatjuk, meddig tarthat ez a kálvária? A nagy teremben egyetlen petróleumlámpa pislákol. Mégjobban halványítja az amúgy is sápadt arcokat. Egyedül Szabó Dezső ül hátradőlve nyugszékében. Úgy látszik, mintha jobban lenne. Előtte kicsi asztalon parányi gyertya misztikus fénybe vonja alakját.

Egykedvűen néz maga elé. Néha babrálja, igazgatja ölében fekvő táskáját. Odaülünk köréje. Polzovicsné, Miksikné, Biró Károly és még néhányan. Érdeklődünk hogyléte felől. Legyint a kezével . . . Ritkán beszél . . . Akkor is egy-két mondatot . . . Délután négy óra körül nyögni kezd.

Fekete Antal és Biró Károly közrefogják, felkisérik az udvarra. Nagy lélegzettel szívja be a hideg, friss levegőt. Felnéz az ég felé. Ólomszerű és vigasztalan. Majd néhány lépést tesz az udvaron. A tulsó végére akar menni. Kisérői fogják. Az udvar közepén megáll.

- Én ugyis csak a félútig mentem – mondja kisérőinek, majd megfordul.

Int, hogy az óvóhelyre akar menni.

Kisérik . . .

A lépcső legalsó fokán összecsuklik. Többen odaugranak, átnyalábolják, felemelik és viszik befelé.

- Hagyjanak békén, tegyenek le, nem kapok levegőt, - mondja tisztán és érthetően.

Továbbviszik be az óvóhelyre és beleültetik a nyugvószékbe. Nem tud ülni. Összeroskad . . . Karjánál fogva támogatják, de feje minduntalan lehanyatlik. Szólnak hozzá, de feleletei értelmetlenek.

Az óvóhelyen néma csönd, kint tombol a harci zaj. Megérkezik dr. Csöregh Ferenc orvos – hivatlanul. Odalép hozzá és megfogja pulzusát. A csönd még mélyebbé válik, szinte a lélegzetek is elállnak és úgy figyelik némán az orvos mozdulatait.

- Exitus – döbbent tompán a csöndbe az orvos rekedt szava .

      Percekig senki sem tud szólni. Az asszonyok sírással küzdenek, a férfiak állanak tehetetlenül és nézik a nyugvószéken elnyúlt Szabó Dezsőt. A halál járt közöttünk, hívta és viszi azt, aki őt sohasem szerette, az Élet örök szerelmesét, Szabó Dezsőt, magyar fajtájának, a szépségnek és a jóságnak kiáltóját, az örökkön-örökké tépelődő, vívódó tragédiás magyar.

*

Holttestét ráfektettük egy hordágyra és felvittük az udvarra.

Haláláról jegyzőkönyvet vettünk fel a következő szöveggel :

>>Felvettük 1945. január 13-án este 5 óra 10 perctől. Szabó Dezső meghalt 1945. január 13-án délután négy óra negyven perckor.

Hagyatékában találtunk:

Egy darab új bőrtárcát, amelyben a következő szerződések és levelek voltak:

Génius-Révai könyvkiadóvállalatok együttes levele, melyben a kiadásukban megjelent összes könyvek jogairól lemondtak Szabó Dezső javára. A levél 1940. október 8-án kelt.

dr. Szentpály István ügyvéd levele 1940. október 2-ről, amelyben igazolja az Atelier Játékfilmgyártó Kft. által megvásárolt >>Elsodrt falu<< filmjogát.

Faust Imre 1944. január 31-én kelt szerződése az >>Elsodort falu<< kiadásáról. Ugyancsak erről egy közönséges másolat és Faust Imréhez szóló 1944. junius 2-án kelt ajánlott levélről szóló feladólap.

Magyar Élet Könyvesbolt 1939. augusztus 7-én kelt levele, amelyben elismeri a Szabó Dezső füzetekben megjelent tanulmányok megvételét.

Pantheon szerződése 1943. október 18-ról, amelyben megvette

>>A bölcsőtől Budapestig<< címúű regényét.

A Film-Színház-Irodalom 1943. január 2-án kelt szerződését és levelét, amelyben megvásárolta a >>Megfojtott kakas<< című regényét.

Polgári személyi lapját, amely szerint 1879 junius 10-én született Kolozsváron, református vallásu, író, édesanyja: Nemes Mille Mária.

Nadrág, mellény és kabátzsebeiben, rossz pénztárcában, valamint fekete vászontáskában >>Harmadik életem: Akaratok és áramok: 609. oldal, >>Negyedik életem: Páris megindít<< 1500 oldal terjedelmü kéziratokat. 111.153.24 pengő kézpénzt. 1Drb Regalia Mediát, 5 megkezdett doboz gyufát, 1 drb zsebkést, 1drb dugóhuzót, 1 drb zseblámpát elemmel, 1 csomag kulcsot és 1 drb nikkelezett zsebórát.

A felsorolt ingóságokat Budapest, VIII., József-körut 31/a sz. ház óvóhelyén találtuk. Télikabátját és kiskabátját bizottságilag III. 4. sz. lakásban helyeztük el. A lakást bizottságilag bezártuk és érintetlenül hagytuk. A fent felsorolt ingóságokat bizottságilag átadtuk megőrzésre Lengyel Károly, József-körut 31/a sz. lakosnak. A kulcsokat borítékba zártuk és a borítékot lezárás után aláírásunkkal elláttuk.

A jegyzőkönyvet felolvasás után 6 óra 15 perckor aláírtuk. Lengyel Károly s. k., Kaszás 27. Sándor, 12651. sz. próbarendőr, dr. Mészáros Ádám s. k., légoltalmi őrségparancsnok, Ur György s. k.<<

Amig készítettük a jegyzőkönyvet, Szabó Dezső ott feküdt az udvar közepén, a hordágyon, felkötött állal, összekulcsolt kezekkel és az esti alkonyatban körülálltuk és néztük hosszan elpihent vonásait, mintegy arra várva, hogy megmozduljon, felüljön és tiltakozzon minden ellen, ami őt halottá akarja tenni.

Asszonyok állták körül és símogatták kezét és fejünk fölött a háztetőkön keresztül golyók sivítottak. Valahol nem messze gépfegyver kelepelt, bizonyságául annak, hogy nagyon közel vannak az oroszok és Szabó Dezső nem tudta bevonulásukat megérni . . .

Tűnődtünk, hová tegyük a holttestet?

Valakinek eszébe jutott a liftakna.

Méltóbb helyet kerestünk, de nem találtunk. Odahelyeztük a liftakna fülé. Egész életében rettegett a lifttől és holtában most a lift alá került. De ez volt a legbiztosabb hely, minden oldalról erős falak védték a belövés elől és tudtuk, bármi történjen is a házzal, a liftakna méteres falai megvédik Szabó Dezső holttestét a pusztulástól.

Lementünk az óvóhelyre, ahol már közelharcot vívtak Szabó Dezső helyéért. Egy asszony akart mindenáron a helyére feküdni. Mikor nem akarta belátni, hogy ez kegyeletsértő, mert Szabó Dezső olyan nagy halottja ennek a nemzetnek, megérdemli, hogy helyét legalább egy éjszakára üresen hagyjuk, durván és gorombán kellett tudtára adni, hogy egyesült erővel dobjuk ki az óvóhelyről az utcára, ha továbbra is erőszakoskodik. Ez az érv hatott és Szabó Dezsőnek erre az éjszakára üresen maradt a helye és mécset gyújtottunk elébe, amely egész éjjel pislákolt, gyenge fényével mintegy jelképezve, hogy Szabó Dezsőnek alkotásai örökké fognak világítani a sötét magyar éjszakában . . .

Sokáig fent volt az óvóhely.

Régen elmult éjfél, mire elcsöndesedtek a lakók. Odafent gránátok robbantak, aknák tépték a házak falait, szaggatták fel az utca bazaltköveit és ezen az éjszakán a József-köruti ház minden lakója Szabó Dezsőről álmodott.