11.

Január 16-án hajnalban utolsó belövést kapott a ház. Csak úgy porzott az akna bent az óvóhelyen, pedig kint az utcán robbant a kövezeten. A plafonról mégis lehullott minden, ami lehullhatott. Alig másfél óra mulva két orosz jött közénk az óvóhelyre és mi felszabadultunk a legátkosabb elnyomás, saját fajtánk szörnyű terrorja alól.

Az első két oroszt dél felé követték a többiek és délutánra már magyar-orosz barátkozássá változott a ház. Megkérdezték ki fekszik a koporsóban és mikor megmagyaráztuk az őrnagy-parancsnoknak, megigérte, hogy a temetésre orosz díszkiséretet ad. Nem rajta mulott, hogy ezt az ígéretét nem tudta beváltani.

Két nap mulva másik parancsnok jött, akinek kívánságára kivittük a halottat a Rákóczi-térre. A németek lőtték a Rákóczi-teret. Életveszélyben vitte hat ember a koporsót és állandó aknarobbanások között tette le a szőkőkút mellé.

Még tíz napig feküdt itt eltemetetlenül. Tíz nap mulva jöttek a fiatalok és a németek állandó belövései közben ásták a sírt a szökőkút és a József-köruti kerítés közé. Dr. Kiss Sándor tanár, dr. Kádár Géza külügyminiszteri előadó, B. Rácz István egyetemi hallgató ásóval a kezükben, túrták a fagyos földet, hogy eltemessék Szabó Dezső kihült testét abba a földbe, amelyet ő olyan nagyon szeretett.

Tíz napig feküdt egyszerű deszka koporsójában a Rákóczi-téren és ezalatt a tíz nap alatt aknák tömegei robbantak körülötte, mindenütt fel volt szaggatva a föld. A mellette levő padnak hátsó részét ketté törte egy gránát darab. Szabó Dezső koporsója sértetlenül került bele a fagyos januári földbe.

*

Ma is a Rákóczi-téren pihen virágos sírjában. Mikor a polgármester rendelkezésére megkezdődtek a kihantolások, a koporsóját is kiakarták emelni, de elszaladtam a városházára és a polgármester rendelkezésére csak a keresztet távolították el, hogy zavartalanul pihenhessen addig kedvenc és utolsó lakása előtt, amíg fel nem épül a hatalmas mauzóleum, amely örökre magába foglalja porladó testét.

Neki lesz igaza.

Nagy temetése lesz!

Ott lesz az ifjúság, amelyet ő tanított a szabadságra, magyarságra, megnemalkuvásra.

Egy ország lesz ott a temetésén, felszabadultan, egymásra találva és egymásért dolgozva, a szebb és boldogabb jövőért.