7.

Karácsony után szürke hétköznapok következtek, mindig kevesebb élelemmel. Szabó Dezsőnek semmije sem volt szalonnán, almán és boron kívül. Az asszonyok kinálgatták ezzel-azzal, de ő nem tudott lemondani a húsról és a legjobb főzelékeket nem fogyasztotta el.

- Húsra még tudtam azelőtt vacakot enni – lökött félre egy kitünően elkészített lecsót – de vacakra vacakot nem tudok enni.

Aki adta, nem sértődött meg a megjegyzésen, nevetett rajta.

Természetesen napról-napra fogyott. Gyomra rettenetesen korgott. Hangosan korgott, úgyhogy éjjel a mellette fekvő Polzovics János ezredes özvegye többször felriadt.

Szabó Dezső másnap, mikor az ezredesné elmondotta, hogy gyomorkorgása miatt nem tudott aludni, nevetve vigasztalta:

- Nem tehetek róla, ha üres. Hurcolkodjon odébb a méltóságos asszony.

Senki sem sértődött meg, bármit is mondott, mindent megbocsátottak neki, mert ő Szabó Dezső volt.

Különben az ezredesné és lecsótfőző leánya gondozták. Néha-néha csak megette azt a levest, amit odaadtak a számára.

*

Ránk köszöntött szilveszter délutánja is. Ez nevezetes dátum a ház történetében. Megrohantak bennünket a nyilasok és kifosztották a házban levő vendéglőt. Most láttuk, hogy mennyi hús volt a vendéglőben elrejtve és milyen jól lakhatott volna ebből Szabó Dezső, ha megfőzik és nem dugják el. Most elvitték a nyilasok. Az udvaron majdnem összevesztek a valódi Pick-szalámi rudakon. Mi csak néztük a felhalmozott ennivalókat, amiket a >>testvérek<<, mintegy harmincan, cipeltek el a Bérkocsis utcai nyilasházba. Este visszajöttek borért. Ezért se fizettek és ezt is elvitték a pincelakók elől.

Szilveszter estén László József házfelügyelő meghívta vacsorára. Kedvenc húsétele került elő a zsírosbödön fenekéről. Sertéskaraj és libacomb. Zsírban sült burgonyával.

A vacsorához Szabó Dezső hozatott le lakásáról három üveg butéliás bort.

Felszabadultan, emberhez méltóan, meleg szobában, fehér abrosszal terített asztalhoz ültünk le öten vacsorázni. Kis karácsonyfa állt az ablak előtt. Melegen duruzsolt a kályhában a tűz.

Szabó Dezső levetette télikabátját, amely karácsony első napja óta rajta volt, megmosta kezét, arcát és beleült az asztalfőre helyezett kényelmes karosszékbe. Fehér asztalkendőt terített nyakába. Megszólalt:

- A mai vacsora egyedül a Méltóságos Asszonynak lesz jó.

Látja, hogy nem értjük megjegyzését, folytatta a mondatot:

- Mert az éjjel nyugodtan fog aludni, nem korog majd a gyomrom.

Szabó Dezső két karajt evett, de a hús felét mindegyiken rajtahagyta. A libacombról is csak nagyjából szedte le a húst, régi szokásához híven, ezen is rajta hagyott meglehetős mennyiséget. Figyelmeztettem, hogy a pincében még nagyon jó lenne holnap, vagy holnapután, amit most itthagyott, de legyintett :

- Mindig ott kellett hagynom valamit a tányéron. Most már nem akarok megjavulni.

Nagyon izlett neki a frisssen sült fánk. Többször vett és mindig megkérdezte, hogy szabad-e még enni belőle? Utána megittuk a három üveg bort. Tíz óra után az egyik harmadikemeleti szomszédja frissen főzött babkávéval kedveskedett neki. Második szivarját szívta már akkor, élénk bizonyságául annak, hogy jól érzi magát. Meg is hívta a társaságot jövőre magához szilveszterre. Főleg az asszonyokkal beszélgetett és csupa főzési témát dobott a vitába. Vitatkozott mindenkivel, hogy kell ezt vagy azt az ételt megfőzni. Elmondta, hogy ő miként szokta főzni. Tanácsokat kért az általa még soha nem főzött ételek elkészítési módjáról.

Negyed tizenkettőkor bezártuk az ajtókat és kinyitottuk a rádiót. Mosolygott, mikor meghallotta :

- Itt az angol rádió hírszolgálata . . .

Az angol hirek után megállapítottuk, nem tart már hosszú ideig a nyilas uralom, közel vannak az oroszok és jön a felszabadulás.

Szabó Dezső nagyon várta az oroszokat. Érdekelte őt az a hatalmas erő, amit képviseltek és az új népi előretörés, amelyet ő mindig nekünk is kívánt.

*

Ujév napján meg akart borotválkozni. Az egyik lakót küldte el megszokott fodrászáért. A fodrász nem mert kijönni az utcára, mert állandóan hullottak az aknák. Ujból üzent érte és formálisan könyörgött, hogy jöjjön el, nyirja meg, mert már szemébe lóg a haja.

A fodrász eljött, megnyirta, megberetválta. Száz pengőt adott neki. A szegényebb pincelakók elszörnyűködtek. Akkor még olyan nagy összeg volt száz pengő.